Október van.
Közel 1 éve kerültünk újra bele a kiállítások világába Nikóval. Kb 4-5 éve pár kiállítás erejéig, Gizmóval már belekóstoltam ebbe az érdekes világba, de valahogy sosem éreztem magaménak.
Az elmúlt bő 1 évben több mint 30 kiállításon vettünk részt, kisebb nagyobb sikerrel. De itt most nem erről szeretnék csak beszélni. Szeretnék köszönetet mondani elsősorban az én kiskutyámnak. Ugyanis rengeteg mindent tanultam Tőle.
Általa megtanultam szeretni a kiállításokat.
Megtanultam jobban kezelni a kudarcokat (azt nem mondom, hogy 100%-os a siker de dolgozom rajta).
Megtanultam, hogy tiszteljem a versenytársaimat.
Megtanultam, hogy nem az első hellyel lehet a legtöbbet nyerni, hanem a kapcsolatokkal amiket ilyenkor tud építeni az ember.
Nikó által nagyon sok embert ismertünk meg az elmúlt időszakban, és ez mind annak, köszönhető, hogy Ő egy csupa szív, végtelenül kedves, ugyanakkor egy kissé tolakodó személyiség, akit nem érdekel a privát szféra, Ő akkor is odamegy és ad egy puszit az arcodra.
Nagyon hálás vagyok, hogy Nikó velem, velünk van, és nagyon remélem, hogy sok mindent tudunk tanulni még együtt.
Köszönöm szépen őt Alexandra Trefán – Török. Őszintén köszönöm!