Irány Graz
Március elsején hajnalban, 5 óra előtt pár perccel a „normális” emberekkel ellentétben felkeltünk, hogy elinduljunk következő kiállításunkra, illetve kalandunkra Grazba. Eddig egyszer jártunk ausztriai kiállításon a múltban, 2019-ben az EDS-en Welsben. A kígyózó tömeg, a vontatott beengedés és a melegben való aszalódás a klíma nélküli csarnokban nem hagyott sok szép emléket bennünk.
Szerencsére a Grazban tartott kiállítás helyszíne, a Messe Graz csarnok egy fiatal, modern épület, amely hatalmas belső térrel rendelkezik, liftekkel felszerelt, légkondicionált. Kutyakiállítás szempontjából azt érdemes megjegyezni, hogy minden pompája ellenére egy beton rengeteg a beton rengetegben. Megközelíthetősége Szombathely felől egyértelmű és egyszerű a jó minőségű autópályán keresztül, traffipaxok kereszttüzében. Amikor mi léptük át a határt, egyetlen osztrák rendőr integetett unottan az összes áthaladni vágyónak a stop tábla mellett álldogálva.
A rajtszámot sajnos csak a ringben lehet átvenni, szlovák kiállításokhoz hasonlóan van megadva a becsült kezdési időpont, de sajnos ezt csak aznap reggel tudhatjuk meg. Ilyen helyzetekben szeretünk biztosra menni és kezdésre odaérni, így a 10 órakor kezdődő bírálat megkezdés előtt 1 órával már ott voltunk. Természetesen mi voltunk az első Corgival érkezők, a többiek később jöttek és bírálatok közben kérték ki a rajtszámokat.
Várakozás, várakozás, várakozás
Míg sorra kerültünk, Nikolaj fiúnknak rengeteg érdeklődője volt. Unalmában azzal szórakoztatta magát, hogy aki ránézett arra ráugatott és hanyatt dobta magát. Nagyon jól viselkedett, elbűvölte az embereket, mindenkihez nagyon szépen közeledett. Neki különleges képessége van ahhoz, hogy felmérje kinél mit szabad és mit nem, gyerekek és idősebbek elé általában leül vagy lefekszik, és türelmesen várja, hogy simogassák. Ha érzi, hogy nem kell visszafogni magát rögtön az ember nyakában és fülében van, hogy szeretgessék meg. Nagyon sok dicséretett és kedvességet adott és kapott egész vasárnap.
A kiállítás számunkra nem a legjobb eredménnyel végződött, de nem is igazán bánjuk. Nikóka nagyon szépen mozgott a ringben, tőle szokatlan módon szedte a lábait és szépen nyújtott. Ilyen szépen nem mozgott kiskora óta, látszott rajta, hogy élvezi, igazán önmaga. Sajnos a bírálatkor megkapta, hogy túlsúlyos, ami annak fényében, hogy az elmúlt 1 hétben úgy kellett beleimádkozni a reggelit és a vacsorát, mert a tüzelő szukák miatt bolondos kicsikét, eléggé érdekes. Jelenleg élete legjobb formájában van, a szőre hihetetlenül tömör, fényes és a minősége kitűnő. Kiállításra való felkészítő fürdetéskor szinte minimálisan sem hullott a szőre, csapatáskor pedig bebizonyosodott, hogy milyen remek szőre lett felnőtt korára.
Végszó
Számunkra sokkal többet jelentett, hogy mennyien csodálták és dicsérték meg Nikót, minthogy senki nem jön oda és megszerzi a címet, amiért mentünk.